Nah végre! Egy film amitől befele nő a hajad! Nem, ez nem az a sallang, amiből hetente jön ki négy, és két hét múlva már a mozik sem játsszák. Nem, ez egy igazi gyöngyszem. A legviccesebb, hogy hogyan akadtam rá. Van tudjátok, azaz adó, hogy ZONE Club, Muter nézi állandóan. Nah azon mennek eredeti nyelven filmriportok, mindenféle maszlag filmről, sosem az igazi nagy kasszarobbantó Hollywoodi szuperprodukciókról. Hát igen, ebben az erősen gőzölgő kupacban találtam rá erre a csiszolatlan gyémántra.

 

A riportban is feltűnt a kissé más nézőpontú képi világ (nem tom jobban kifejezni), ami jó értelemben más nézőpontú. A színészek is rendben voltak, rendezőt nem tudtam kicsoda, de egy mozit még úgy is megér 🙂 . Gyorsan fel bithura, 1 cd-s dvd-rip (délután még volt seeder is, szóval, aki úgy gondolja rá is haraphat!), és már töltöttem is. Közben persze IMDB, igen ez az én undorító szokásom, próbálok látatlanban véleményt alkotni.

 

A rendezőt megnézvén nem nyugodtam meg, pályakezdő srác, bizonyos Jieho Lee. Ez a film a második alkotása, olyannyira a második, hogy az első egy dél-koreai rövidfilm volt. Jah és hozzáteszem annak is és ennek is ő írta a storyját. Ez már elég gázos kezdet volt, viszont a színészek megnyugtattak, jó jó nem azok a legtopposabbak, de azért nem is első alakítása semelyiknek. Van köztük pár olyan is, akit kifejezetten bírok, mint pl.: Andy Garcia, Forest Whitaker, Brendan Fraser (őérte jöhetnek a kövek 🙂 ).

 

 

Akkor nézzük is kb. mivel állunk szemben. A film a mostanában nagy divatnak örvendő, több szálon futó történet mintadarabja. Legjobban a 21 grammhoz tudnám hasonlítani a stílusát, kicsit gyengébb kapoccsal a storyk között, és annál azért sokkal érdekesebb mondanivalóval. A történet hat emberrel megtörténő eseményeket meséli el, ahogy azok váratlanul egy-egy ponton összekapcsolódnak. Hát a karakterek között van minden. Elkeseredett pénzügyi szakember aki az egész életét elbukja egy lóversenyen, orvos aki szerelme életét akarja megmenteni, jövőbe látó gengszter akit nem lehet „átbaszni”, énekesnő aki egy alvilági vezér markába kerül. És sajnos itt slussz. A történet alapköveit sem merem elárulni, mert már az durva spoiler lenne. (áhh derossz, pedig de kikívánkozik :\ ). Szóval innentől nézzük, hogy a jó alapötlethez, milyen megvalósítás társul.

 

Amennyire féltem a rendezőtől, annyira kellemesen csalódtam benne. Első nagymunkájához képest, teljesen korrekten eltalálta az ilyen filmekhez illő képi világot. Kicsit olyan fakóbb színű világ ez, mint amilyent megszokhattunk a tipikus Hollywoodi filmeknél. Engem igazán az angol filmművészet remekeire emlékeztetett. A szereplők jól játszanak, Garcia nem kis tapasztalatának köszönhetően, nagyobb erőfeszítés nélkül elő tudja adni a tökéletes rosszfiút, a többiek pedig messze nem rutinból tolják, igazán mindent beleadva alakították drámaian jól a karakterüket. A zene pedig mindezt csak tetézi, egyszerűen baromi jól el lett találva.

Ezek után leszögezném, ez a film nem fog tetszeni azoknak, akik nem csípik a Donnie Darko, A Forrás, és a Harcosok klubja szerű filmeket. Ennek a filmnek mondanivalója van, abból talán mindjárt kétféle. Egy, ami mindenkinek leesik, egy pedig a néző fantáziájára bízva várja, hogy lehulljon róla a lepel. A mű teljesen elvarázsolt engem. Mindig jókor és jól hozza az odaillő hangulatot, tökéletes zenei aláfestéssel, és eszméletlen durva aranyköpésekkel. Tudod olyanokkal, amiknél meg kell állítsad a filmet, hogy utána gondolj, hogy te jó ég, ez mennyire, de nagyon igaz. Negatívum talán annyi, hogy nem olyan pörgős az egész, mint az előbb említett Harcosok Klubja, de nagyjából ennyi, más kivetnivalót én nem fedeztem fel. Bár én a műfajjal kissé elfogult vagyok, szóval másnak lehet ennél több dolog is szemet szúr majd.

Most pedig jöjjön a fránya pontozás. Mint kiderült ez a stílus a gyengém, szóval nekem simán 9/10. (Szemben 10ezer emberel, akik „csak” hét és félnek ítélik…) Jah és tényleg nem ajánlom azoknak, akik az említett filmeket csak fintorogva tudták megnézni! Aki pedig szereti az ilyet annak kötelező darab! 🙂

AERO