Az új Clooney meg Renée Zellweger filmecske. A történet az 1920as évek Amerikájában játszódik, a téma pedig az amerikai foci kialakulása, őskora. Pffff, minden adott az amerikai giccshez. Jólfésült idősödő amerikai sztárszínész és cuki ennivalóan szőke színésznőcske, hát mitmondjak nem izgultam végig a filmet hogy összejönnek-e a végén. Pedig próbálkoztak tényleg kavarodást okozni a kis agyamnak, de nem ment nekik igazán, és most kivételesen nemazért mert olyan kis eszes vagyok.:D
A sztoritól sem fekszik meg senki. Röviden annyi az alapfelállás hogy a veterán focista Clooney életet akar vinni a “profi futballba”, merthogy akkoriban még nem volt. Jól ki is találja az elején hogy, majd egy fiatal háborús hős hírnévén kapaszkodva vonzzák a nézőket a lelátókra. A srácot számomra eddig ismeretlen színész alakította (John Krasinski) nem is olyan kellemetlenül egyébként, vagy lehet hogy Clooney mellett tűnt kicsit jobbnak, aki viszont nem tette túl magasra a mércét. Itt jött egyébként is képbe a mi kis az amerikaiak kis Renée-je a nem kicsit idegesítő karakterével és jól megkavarta volna a szállakat, de valahogy nem.:S
A képi világ sem lesz nagy meglepetés, tökéletesen van kidolgozva az önimádó Amerika, de a kedves rendező nem elégedett meg ennyivel. Ahol csak tudott a szövegbe is belenyomott valamit, amire nagyon büszkék ők odaát. Pontosítok kicsit – nem lesz spoileres – amikor a végén lévő fő mérkőzés zajlik irtó nagyképűen forgattak bele olyan jelenteket ahol a rádiós közvetítők a Coca-colát meg a PallMall-t reklámozták. Ne aggódj kedves Amerika, nem feledkezünk meg róla mennyi jóval ajándékoztátok meg a világot.
Kell írnom a jóról is, elvégre valami miatt végignéztem a filmet. Tetszettek a bunyók! Jól megrendezett küzdelem a pályákon és jól megrendezett kocsmai verekedések, frankó Jazz zenére. Akármennyire is giccs a film nevettem ezeken a részeken párat. Ennyi persze nem elég ahhoz hogy egy film jó legyen.
Akkor tehát foglaljuk össze. A romantikus szál szerintem alapgagyivolt. Az amcsi foci története sem hoz igazán lázba. Az arcunkba tunkolják a hősies amerikai múltat, ami nekem már a könyökömön jön ki itt Közép-Európában. Viszont kellemesen megnevetett és jó a zene. 5/10.
CEY


6 comments
Comments feed for this article
július 26, 2008 at 11:08 pm
Aero
Jó kritika. fasz voltam, hogy leszoltam látatlanban, de tényleg elmondtál mindent 1 filmről, ami alapvetően szar.
nah ennek ellenére megnézem. Holnap viszont az igért Hancock kritikának hátat fordítva írok valami régi kedvencről, remélem elég hosszan, hogy mindenki szarrá unja magát!
Addig vezeklek és gondolkodok, ahogy az jó (LOL) íróhoz illik! peace
július 27, 2008 at 12:14 am
apokr1f
a romantikus szál. amúgy 1 unalmas fos film volt.
július 27, 2008 at 7:02 pm
ceyy
thinkjú apok. ígyis mondhatjuk.
július 28, 2008 at 3:21 pm
Fr3ky
meg jo h nem neztem meg… ha meg nem lattatok nezzetek meg feltetlenul “don`t you mess with the zohan” az egy allat film tegnap neztuk es szarra rohogtuk magunkat, komolyan fajt a mellkasom neha…
július 28, 2008 at 4:49 pm
Aero
“You Don’t mess with the Zohan” Láttuk, csak eddig nem volt kedv írni róla, mint sok másról sem. Az az igazság a film jó, baromira szétestem rajta, de ennyi. Megnézed és 10 perc múlva már nyoma sincsen. A humor viszont gecijó!:D “Most vélé upákolsz?”
:D
július 28, 2008 at 7:53 pm
ceyy
zohan szerintem fos is! olyan 4 körül lenne. 3.xorra már nem vicces az öregaszonykefélés.